Az exponenciális fejlődés különös tulajdonsága, hogy sokáig észrevétlen marad, majd hirtelen minden megváltozik körülöttünk. A jelek szerint most egy ilyen pillanatban vagyunk.
Vajon hol van ebben a plató (nyilván plátói)? Mármint az emberi felfogó és befogadókèpessèg nyilván korlátolt, már ahol most tartunk is, nehéz elfogadni, vagy értékelni, hogy milyen szerepet tölt be az életünkben. Messzire vezetnek a kérdések, hogy az emberi életévek duplázása kinek elérhető, van-e értelme egyáltalán stb. Az, hogy nagy tömegek hogyan fognak megbirkózni a növekedés okozta szorongással, miként reagálnak a munkahelyek elvesztésére és milyen értékek mentén kell majd nevelni az új generációkat - már most ijesztő. Az pedig, hogy a világpolitika hogy fogja ezt (ki)használni, a jelenlegi helyzet nem a rózsás irányba mutat.
Természetesen látjuk az elképesztő, beláthatatlan ütemű fejlődést, de a helyzet az, hogy a mesterséges intelligencia még mindig nem vezet el egy autót vagy nem mossa ki a ruhákat, másfelől meg szerintem ezek egy részét egyszerűen azért nem fogja megtenni, mert maga az erkölcsiség és a jogrend az emberi ítélőképességen, akaraton, felelősségvállaláson alapul. Hogy élvezhetjük (ki mennyire fogja élvezni, az más kérdés) az eredmények egy részét, az biztos, de szerintem nem is lenne jó meg nem is reális megbízni annak a "gondolatmenetében", akit elvi szinten lehetetlen megértened.
Ha pedig ez így van, könnyen járhatunk úgy, mint a Mátrixban. De ez is csak egy predikció, és általában ezek a predikciók egyáltalán nem a lényegre szoktak fókuszálni. Itt is nagyon komoly anyagi érdekek vannak.
Egy megjegyzés: nem szép a Claude-tól, hogy ilyen szamárságokat talál ki, hogy "prediktál". Ha latinizmusnak tekintjük, akkor legyen "predikál", ha nem, akkor legyen "prediktel", de ilyen öszvéreket ne tanuljunk már el a géptől.
Vajon hol van ebben a plató (nyilván plátói)? Mármint az emberi felfogó és befogadókèpessèg nyilván korlátolt, már ahol most tartunk is, nehéz elfogadni, vagy értékelni, hogy milyen szerepet tölt be az életünkben. Messzire vezetnek a kérdések, hogy az emberi életévek duplázása kinek elérhető, van-e értelme egyáltalán stb. Az, hogy nagy tömegek hogyan fognak megbirkózni a növekedés okozta szorongással, miként reagálnak a munkahelyek elvesztésére és milyen értékek mentén kell majd nevelni az új generációkat - már most ijesztő. Az pedig, hogy a világpolitika hogy fogja ezt (ki)használni, a jelenlegi helyzet nem a rózsás irányba mutat.
Természetesen látjuk az elképesztő, beláthatatlan ütemű fejlődést, de a helyzet az, hogy a mesterséges intelligencia még mindig nem vezet el egy autót vagy nem mossa ki a ruhákat, másfelől meg szerintem ezek egy részét egyszerűen azért nem fogja megtenni, mert maga az erkölcsiség és a jogrend az emberi ítélőképességen, akaraton, felelősségvállaláson alapul. Hogy élvezhetjük (ki mennyire fogja élvezni, az más kérdés) az eredmények egy részét, az biztos, de szerintem nem is lenne jó meg nem is reális megbízni annak a "gondolatmenetében", akit elvi szinten lehetetlen megértened.
Ha pedig ez így van, könnyen járhatunk úgy, mint a Mátrixban. De ez is csak egy predikció, és általában ezek a predikciók egyáltalán nem a lényegre szoktak fókuszálni. Itt is nagyon komoly anyagi érdekek vannak.
Egy megjegyzés: nem szép a Claude-tól, hogy ilyen szamárságokat talál ki, hogy "prediktál". Ha latinizmusnak tekintjük, akkor legyen "predikál", ha nem, akkor legyen "prediktel", de ilyen öszvéreket ne tanuljunk már el a géptől.